Az emésztőrendszerünkre tekinthetnénk úgy, mint egy hosszú cső, ahol felül „bedobunk” valamit, alul meg kiesik valami ... más. Mintha egy pattogó labda automata lenne cső formában. Felül bedobjuk a pénzt, alul kiesik a labda ... hacsak valami gond nem történik útközben.
Hol kezdődik az emésztés? A gyomorban? A belekben?
Nem. A szájban!
A szájban mind mechanikai (fizikai), mind kémiai emésztés is történik.
A mechanikai emésztés nem más, mint a fogak által történő aprítás, őrlés. A nyelv is támogatja ezt a folyamatot, hisz ide-oda tologatja az ételt a szájban a fogak alá, illetve elősegíti a kémiai folyamatot is, hisz segít a nyállal elkeverni a felaprított ételt.
Ugyan a nyál jelentős része víz, de ezen kívül emésztőenzimek, nyák, elektrolitok, antibakteriális anyagok is találhatók benne.
Itt termelődik pl. az amiláz, ami elkezdi lebontani a szénhidrátokban levő keményítőket és némi lipáz is termelődik, ami elkezdi a nagyobb zsírcseppeket kisebbekre bontani.
A későbbiekben már nem történik olyan fajta aprítás, amit a fogaink végeznek, hisz nincs zúzógyomrunk (mint a madaraknak), nincsenek fogak a gyomrunkban, onnantól már csak a gyomorsav és az emésztőenzimek tevékenységére számíthatunk leginkább.
Ha veszünk egy tömör labdát (az elején említett automatából), annak van egy adott felülete. Ha azt a labdát felaprítjuk, akkor sokkal nagyobb felületet kapunk, mint ami korábban volt, hisz új felületek alakulnak ki. A nagyobb felületen pedig az enzimek, a gyomorsav jobban ki tudja fejteni a hatását. Ha egy sótömböt vízbe teszek, az sokkal lassabban oldódik fel, mintha ugyanazt a mennyiségű sót por formában szórom bele.
Az, hogy milyen szinten emésztjük az ételt, azon is erősen múlhat, hogy milyen szinten rágjuk meg és milyen szinten keverjük el a nyállal.
A képen látható, hogy nagyjából mennyire őrlődik meg egy étel attól függően, hogy hányszor rágjuk meg. Mire nagyjából 20-szor megrágjuk, addigra folyóssá válik, azért is, mert nagyon apróra rágjuk és azért is, mert több nyállal és a benne levő enzimekkel tud keveredni.
Még egy fontos dolog van, amit szeretnék megemlíteni. A szervezetünk vagy „üss vagy fuss” üzemmódban van, amikor nem tud rendesen emészteni, hisz harcra készül, vagy „pihenj és eméssz” üzemmódban. A kettő együtt nem megy. Napjainkban viszont folyamatosan rohan mindenki, az ételt is csak futtában, útközben kapják be az emberek és már a gyerekeket is sürgetik, hogy egyenek gyorsabban.
De ilyenkor a szervezet „üss vagy fuss” üzemmódban van és nem emésztő üzemmódban. Amikor elkezdünk odafigyelni arra, hogy alaposan megrágjuk az ételt, akár számoljuk is magunkban, hogy hányszor rágtunk, akkor képesek vagyunk lelassulni, lecsendesíteni a gondolatainkat és az evésre, emésztésre koncentrálni.
Nem azzá leszel, amit megeszel! Azzá leszel, amit megemésztesz és a szervezeted fel is szív.
