Manapság hol azt lehet hallani, hogy valaki inzulinrezisztenciával szenved, hol azt, hogy a cukorbetegség kapujában van, hol pedig azt, hogy valaki már 2-es típusú cukorbetegséggel él. Egyre többeket érint a probléma.
Aztán amikor nők kezdenek el beszélgetni, kiderül, hogy rendszertelen a ciklusuk, brutálisan véreznek, a fájdalmak fájdalmát élik meg, amikor megjön nekik és sok más dolog is felmerül.
Mi is az inzulin?
Inzulin egy hormon, melyet a hasnyálmirigy egyes sejtjei állítanak elő. Az a feladata, hogy a glükózt (cukrot) bejuttassa a sejtekbe, ahol a sejtek energiát állítanak elő belőle.
Az inzulin olyan mint egy kulcs, mely kinyitja az ajtókat, amikor valami érkezik. Minden sejten különböző receptorok vannak. Ezek olyanok, mint a kulcslyukak vagy mint a számítógépek dokkoló állomásai. Minden egyes kulcslyukhoz külön kulcs tartozik.
Amikor eszünk valamit, ami cukorrá (glükózzá) bomlik le, a hasnyálmirigyünk inzulint kezd el termelni. Ez az inzulin jelez a máj-, izom- és zsírsejteknek, ő „kopog” rajtuk, hogy ideje van beengedni az új vendégeket, az érkező cukrot.
Egy nap azonban valami változás történik. Miért? Talán azért, mert nem tudtál aznap eleget aludni, vagy egy balesetet szenvedtél el, vagy másmilyen traumatikus élményben volt részed vagy mert a tested túl sok stressznek volt kitéve a feldolgozott ételek miatt, amiket megettél. Különböző okai lehetnek. És az okok kombinációja is előfordulhat.
Először nem érzel semmit. Aztán elképzelhető, hogy fáradtabbnak érzed magad, mint szoktad. De megrázod a fejed és mész tovább. Az idő múlásával a kilók elkezdenek felkúszni. A csel az, hogy ez nem mindenkinél következik be! Elképzelhető, hogy egyre több dolog kezd eltérni a normálistól, de senki sem tudja, hogy miért.
Az orvos egy éhgyomri vércukorvizsgálatot javasol, de a vércukorszint az utolsó, amiben változás tapasztalható. Így az eredmény normálisnak tűnhet a konvencionális skálán. De nem kér egy HgA1C tesztet, amivel az elmúlt 2-3 hónapban a véráramban maradt vércukorszintet lehetne nézni, nem kér éhgyomri inzulintesztet, ami megmutathatná az inzulinstátuszt, és nem kér 2 órás vércukortesztet sem, amivel mind a cukor- és inzulinszintet is lehetne mérni.
A sejtek először csak kicsit „süketek” az inzulin „kopogtatására”. Így kezdődik el, hogy rezisztensé válnak az inzulinra (IR). A szervezetünk, hogy megoldja a helyzetet, kicsivel több inzulint kezd el termelni, hogy „hangosabban tudjon kopogni”. Végül a sejtek meghallják és beengedik a cukrot ... Ezúttal ... Következő alkalommal a test elképzelhető hogy még több inzulint kell, hogy termeljen ahhoz, hogy a sejtek meghallják a „kopogtatást” és beengedjék a cukrot. Tehát amikor a vércukorteszt normális eredményt ad, akkor elképzelhető, hogy a testünk mindezt egy sokkal magasabb inzulinszinttel érte el, mint ami normális lenne.
Egy idő után azonban az inzulint termelő sejtek „elfáradnak”, aztán pedig „kiégnek”, „kihalnak”. Amikor ez bekövetkezik, az emberek nem tudnak elegendő inzulint termelni a továbbiakban és inzulinkezelésre szorulhatnak, melyet az orvosuk rendel el. Ekkorra már a probléma nyilvánvalóvá válik.
Azonban, ha valaki időben veszi észre a problémát, miszerint hiába normális a vércukorszintje, az egy megemelkedett inzulinszinttel párosul, akkor sokkal egyszerűbb visszafordítani a helyzetet, megelőzni a 2-es típusú cukorbetegséget. Ha az eredmények határérték körül vannak, azt komolyan kell venni! A határértéken levő eredmény nem normális! Az azt mutatja, hogy a folyamatok rossz irányba mennek.
A cukor, ami nem tud behatolni a sejtekbe, a véráramban marad. A megemelkedett cukorszint gyulladáshoz vezethet a szervezetben. Ugyanez igaz a megemelkedett inzulinszintre is. A szervezetünk kitér egyensúlyi állapotából és keményebben kell dolgoznia azért, hogy visszatérhessen oda. Ez stresszt okoz a test számára. A hosszabb időn át tartó stressz pedig egészségügyi gondokhoz vezethet.
Mutatok egy példát. Valaki főként feldolgozott élelmiszereket eszik és szinte semmilyen testmozgást nem végez. Az egyén teste egyre több zsírt kezd el tárolni. Az a zsír gyulladáskeltő vegyületeket kezd el termelni. Ezek a vegyületek „süketté” teszik a sejteket, nem engedik, hogy az inzulin normálisan kommunikáljon velük. Ha ez nem elég, maga az inzulinrezisztencia is képes gyulladást kelteni. Így az egyén belép egy ördögi körbe, ahol a vércukor- és inzulinszint egyre magasabbra emelkedik egy ideig, aztán az inzulin leesik és az illető 2-es típusú cukorbetegséggel lesz diagnosztizálva.
Ezen folyamat alatt az egyén előfordulhat, hogy más problémákkal is szemben találja magát, mint pl. megemelkedett triglicerid szint, emelkedett koleszterin, emelkedett vérnyomás, ízületi fájdalmak, fejfájás, súlygyarapodás...
Néhány nappal ezelőtt posztoltam egy cikket, melyben a stressz gyulladáskeltő hatásáról írtam. Azok az emberek, akiknek a szervezete hosszabb ideig stressznek van kitéve, nagyobb eséllyel fognak inzulinrezisztenciával küzdeni. Az emelkedett vércukorszint is gyulladáskeltő hatású lehet.
Miközben stressz éri a testünket, lelkünket, a test cukrot bocsát a véráramba, hogy több energiához jussunk és blokkolja az inzulint, hogy megakadályozza, hogy az inzulin a raktárakba küldhesse a cukrot. Ha viszont a kortizolszint (stresszhormon) folyamatosan emelkedett, akkor a sejtek egy idő után éhezni fognak és üzenetet küldenek az agyba, hogy ennünk kellene. Aztán eszünk ... az megemeli a vércukorszintet ismét, de nem biztosít energiát a sejteknek, mivel az inzulin továbbra is blokkolva van, így a cukor nem jut be a sejtekbe.
De hogy hat ki mindez a termékenységre vagy a női ciklusra?
- A megemelkedett inzulinszint megvastagíthatja a tüsző theca rétegét. Ez a réteg felel a tesztoszterontermelésért. Ezek a tüszők az ösztrogénhez képest túl sok tesztoszteront fognak termelni. A tesztoszteron egy androgén hormon, ami központi szerepet játszik PCOS esetén. A magas androgénszint késlelteti vagy megakadályozza az ovulációt, hirsutizmust (szőrösödést), akné (pattanások) kialakulását és hajhullást okozhat.
- Az emelkedett inzulinszint megakadályozhatja az ovulációt.
- A magas vércukorszint ronthatja a petesejt minőségét.
- A megemelkedett inzulin lassíthatja a petesejt érését és kisebb petesejteket eredményezhet.
- Az emelkedett inzulinszint módosíthatja a hipotalamusz – agyalapi mirigy – petefészek tengely működését: megemelheti a GnRH pulzus frekvenciáját. Ez a frekvencia befolyásolja az LH és FSH szinteket.
- A megemelkedett inzulinszint emelkedett LH hormonszinthez vezethet. A folyamatosan magas LH szint pedig rendszertelen ciklusokat és terméketlenséget okozhat.
- Az emelkedett inzulinszint magas prolaktinszinthez vezethet. Rendszertelen ciklusokat és terméketlenséget okozhat.
A női nemi hormonok ciklikusan működnek. Minden kapcsolatban áll mindennel. Ha minden jól működik, akkor a ciklus elején, a menstruáció után, az ösztrogénszint alacsony. Az agyalapi mirigy érzékeli ezt, és FSH-t küld, hogy a következő petesejt elkezdjen érni és készülődjön az ovulációra. A tüszőnek 2 rétege van. A külső a theca réteg, a belső a granulosa réteg. Legbelül van a petesejt. A tüsző granulosa rétege termeli az ösztrogént és az ő tevékenységének köszönhető az ösztrogéncsúcs elérése is. Ez az ösztrogéncsúcs jelzi az agyalapi mirigynek, hogy a tüsző majdnem készen áll az ovulációra. Az agyalapi mirigy egy nagyobb adag LH-t küld és ez véglegesíti a tüsző érését és bocsátja szabadon a petesejtet a tüszőből. Ha minden jól megy... Az ovulációs tesztek ezt az LH szint emelkedést érzékelik. De ez az emelkedés nem minden esetben jelenti, hogy az ovuláció be is következett. Erről sokkal pontosabb képet ad az, ha minden nap megmérjük az ébredési testhőmérsékletünket.
Az üres tüsző ovuláció után sárgatestté alakul (corpus luteum). Ez termeli a progeszteront. A progeszteronra szükségünk van a hormonháztartás egyensúlyban tartásához, valamint hogy a megtermékenyített petesejt be tudjon ágyazódni. A sárgatest ösztrogént is termel. Kb. 10-14 nap után a sárgatest megsemmisül és nem termel több progeszteront és ösztrogént. Ennek köszönhetően leesik a progeszteron és ösztrogénszint. A hipotalamusz érzékeli ezt és GnRh-t küld az agyalapi mirigyhez, hogy LH-t vagy FSH-t küldjön a petefészekhez. Ha a GnRH lassan pulzál, akkor az FSH, ha gyorsan, akkor az LH kerül elküldésre.
Ha a GnRH nem lassul le, mert nem reagál az alacsonyabb ösztrogén és progeszteron szintekre, akkor túl sok LH fog termelődni az egész ciklus alatt. A túl magas LH szint miatt a petefészek túl sok progeszteront fog termelni, ami megakadályozza az ovulációt, szőrösödéshez, pattanásokhoz és hajhulláshoz vezethet.
A magas inzulinszint megvastagíthatja a tüsző theca rétegét. Ez a réteg felel a tesztoszterontermelését. A megvastagodott réteg az ösztrogénhez képest arányaiban túl sok tesztoszteront fog termelni, ami lelassítja a tüsző fejlődését, ami megakadályozza mint az ösztrogénszint, mind az LH szint növekedését a ciklus közepén, így nincs ami elindítsa az ovulációt. Ha nem történik ovuláció, akkor nem alakul ki sárgatest sem és a sárgatest nélkül nem termelődik progeszteron és ösztrogén. Mivel a ciklus folyamán a hormonok szintje se nem emelkedik, se nem esik, így a hipotalamusz nem tud megfelelő információt kapni arról, hogy új ciklust kellene kezdeni.
Épp ezért érdemes fél szemmel mindig odafigyelni az inzulinszintre. Mivel a hosszútávú stressz inzulinrezisztenciát eredményezhet, ezért fontos, hogy megtanuljuk kezelni a stresszt is.
Pár hete írtam a stressz hatásairól egy cikket. Ha arról is szeretnél kicsit bővebben olvasni, akkor ide kattintva megteheted.
LH: lutenizáló hormone
FSH: folliculus stimuláló hormone, tüszőserkentő hormon
GnRH: gonadotropinfelszabadító hormon (gonadotropin releasing hormone)
https://www.diabetes.co.uk/body/insulin.html
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3992527/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1483173/
https://www.webmd.com/diabetes/type-2-diabetes-guide/inflammation-and-diabetes#1
https://annhathawaymd.com/womens-health/insulin/
https://www.scientificamerican.com/article/inflammatory-clues/
http://www.todaysdietitian.com/newarchives/111609p38.shtml
https://www.endocrineweb.com/infertility-insulin-resistance-5-tips-your-odds-getting-pregnant?page=1
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/12827388
https://link.springer.com/article/10.1007/s00404-003-0506-9
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3136063/
https://fertilitypedia.org/edu/risk-factors/high-level-of-lh
http://drhyman.com/blog/2014/08/18/one-test-doctor-isnt-save-life/
https://www.webmd.com/diabetes/guide/glycated-hemoglobin-test-hba1c
https://www.hormone.org/diseases-and-conditions/pituitary/hyperprolactinemia
